查看文章

Összefoglaló: A természetvédelemben–az elmúlt évtizedekben lezajlott szemléletváltás következményeként–a természetvédelmi szakmán kívüli érintettek bevonása egyre nagyobb szerepet kap. A bevonás és a társadalmi részvétel fogalma, szükségessége és sokszínű módszertana azonban a természetvédelem szakmai berkeiben még nem széleskörűen ismert és elismert. Ennek egyik oka abban keresendő, hogy a társadalomtudományi megközelítés és tudásrendszer a természetvédelmi szakemberek szakmai szocializációjában (oktatásában és a napi munkában) nem kap egyelőre hangsúlyos szerepet. Cikkünkben a részvételiség fogalmát és indokoltságát tárgyaljuk az ökológiában és a természetvédelmi biológiában lezajlott paradigmaváltáshoz kapcsolódóan, valamint a társadalomtudomány által kínált tudásrendszer elemeinek bemutatásával. Hazai esettanulmányok segítségével illusztráljuk, hogy a részvétel gazdagítja a közösség tudását, növeli szempontjainak és értékeinek sokszínűségét az adott ügyhöz, témához kapcsolódóan (tartalmi érv), jobb döntéseket eredményez és növeli a döntések elfogadottságát (instrumentális érv), etikai szempontból megközelítve pedig a részvétel önmagában értékes és kívánatos, hiszen azokat vonja be a döntéshozatalba, akiket az adott döntés érint (normatív érv). Lényegesnek tartjuk a hazai természetvédelem sikeressége érdekében, hogy a természetvédelemben dolgozók nagyobb mértékben hozzáférjenek a társadalomtudományi tudáshoz, a részvételi módszerek tárházához és egyben azok kritikai szempontú értékeléséhez.