Ahogy számos szakmai tanulmány már rámutatott, az Észak-Magyarországon fekvő Nógrád megye a rendszerváltozás egyik vesztes térsége (Bodó & Szabóné Erdélyi, 2016; Engelberth et al., 2017; Engelberth & Sági, 2016). Gyakori megállapítás, hogy a főleg anyagi infrastruktúrákat érintő fejlesztések nem érték el céljukat, a felzárkózás a hazai vagy az európai régiókhoz nem sikerült. A 2018-ban folytatott kutatásunk során azt igyekeztünk feltárni, hogy maguk a térségben élők mit gondolnak lakóhelyük fejlődéséről, fejlettségéről. Mennyire tudatosul a lakosságban, hogy a térség egy leszakadó régió? A kutatás helyszíne a szlovák határ menti két járás volt, a Balassagyarmati és a Szécsényi járások. Alapvetően 3 nagyobb kérdéskörben kerestük a válaszokat. Egyrészt, hogyan tekint a lakosság lakóhelyére az európai uniós csatlakozás tükrében? Pozitívnak vagy negatívnak ítélik meg az elmúlt években történt fejlődést? Másrészt kerestük a választ arra, hogyan látják lakóhelyük illetve annak térségének helyzetét, országos illetve európai összehasonlításban. Harmadszor a (szlovák) határ menti kapcsolatok vizsgálatát célozta meg a felmérés. Magyarország 2007-ben lett a schengeni övezet tagja, és a szécsényi járás ezzel nyitottá vált észak felé, a határellenőrzés megszűnt. 2004 után két híd is újjáépült az Ipolyon át, Szécsény-Pösténypusztánál, és Ráróspusztánál. Arra kerestük a választ, hogyan jelentkezik ez a lehetőség a térség gazdasági és társadalmi életében?

A kérdőíves megkérdezés a felnőtt korú lakosságra terjedt. A reprezentativitás érdekében az adatfelvétel során 2 tényezőt mindenképpen figyelembe kellett vennünk. Egyrészt, az idősebb illetve a szegényebb, és hátrányos helyzetű csoportok elérése elektronikus formában nehéz, esetleg lehetetlen. A másik a kérdések megfogalmazása volt, ügyelnünk kellett az egyszerűségre. A cél az volt, hogy minden megkérdezett megértse a kérdéseket! Ez kompromisszumokat igényelt, a megszerezni vélt információk mennyiségét tekintve, de a szakmaiság szempontjaiból is.