Annak ellenére, hogy a különböző fejlesztőprogramok igen széles körben terjedtek el a többségi iskolákban is, kevés adatunk van ezen programok fejlesztő hatásairól a tanulókra. A sajátos nevelési igényűek csoportjába mint tanulásban akadályozottak a mozgássérült tanulók is beleértendők, akiknek a fejlesztése elsősorban különféle mozgásterápiákon keresztül történik. A mozgássérült tanulók különböző képességének eltérő vonásaival, tanulási nehézségeivel, a beszédük és az írásuk fejlődésével kapcsolatban még kevesebb adatunk van a sajátos nevelési igényű tanulók vizsgálatainak egészét tekintve. A mozgássérült tanulók kommunikációs képességének fejlődésével kapcsolatban megállapítható, hogy a motoros képességek fejlődésének rendellenességei maguk után vonják a kognitív és a nyelvi képességek átlagtól eltérő fejlődését és esetleges fejlődési lemaradását is (Hári és mtsai, 1991).

A mozgássérült tanulók egyik speciális csoportját képezik a központi idegrendszeri sérültek. Maga a szó központi idegrendszeri sérülés (’cerebral paresis’) gyűjtőfogalom, amelybe beletartoznak (1) a nyitott gerinccel született (spina bifidások),(2) a túlmozgásban szenvedő (atetótikusok),(3) az izommerevségben szenvedő (spasztikusok), és (4) valamilyen bénulással született (hemi-, di-, paraplégiások) tanulók (Hári és mtsai, 1991). A központi idegrendszeri sérült gyerekek (’children with cerebral palsy’) tanításával és mozgásfejlesztésével a Pető Intézetben foglalkoznak, amely a konduktív nevelési rendszer (Conductive Education, CE) keretein belül biztosítja a gyerekek számára a teljes személyiségfejlesztést (Sutton, 1999). A konduktív iskolában a tanulók tanköteles korúak ugyan, de a központi idegrendszeri sérülésük következtében a motoros retardáción kívül