A nyelvek egzakt tudományos vizsgálata feltételezi egy formális leírási rendszer meglétét. Ezek a leírási rendszerek határozzák meg, hogy a nyelvleírás folyamán milyen jelenségeket milyen eszközökkel lehet kezelni. A nyelvleírási elméletek fejlődésével ezek a leírási rendszerek is változnak, módosulnak, az újonnan leírandó jelenségekhez új eszközöket lehet/kell használni.

A generatív nyelvelmélet leírási rendszere az elmélet kialakulásakor a Chomsky-féle frázisstruktúra-szabály1 rendszer volt, amely eredetileg egy szimbólumláncok manipulálására kidolgozott mechanizmus. A nyelvelmélet fejlődésével egyidejűleg az újraírószabályokat felváltották a szintén a frázisstruktúra szabályokon alapuló ágrajz-jólformáltsági feltételek, a legújabb, a minimalista programon alapuló nyelvelmélet (Chomsky 1995) pedig áttért az ágrajz-építő operátorok alkalmazására. A kezdeti, újraírószabályokkal dolgozó modell annak idején azért vált idejétmúlttá, mert azokkal nem lehetett pontosan leírni a nyelvi szerkezetek összetevői között fennálló dominanciaviszonyokat, míg az ágrajzjólformáltsági feltételekkel igen.