0. Bevezető Carl Pollard és Iván A. Sag a Stanford Egyetem munkatársai, a nyolcvanas évek második felében megalkották a Head-Driven Phrase Structure Grammart (a to vábbiakban: hpsg)(Pollard-Sag 1987. 1994), ami egy új felfogású nyelvtan volt a nyelvészkörökben addig leginkább elterjedt Kormányzás és kötés elmélet mellett. 1 Az új felfogás abban mutatkozott meg. hogy a szintaxis és a szemantika párhuzamos és egységes kezelését tette lehetővé, valamint a mondatszerkezet leírása egyszintű volt, vagyis nem különböztetett meg mély és felszíni szerkezetet. Pollard és Ság a hpsg keretében elsősorban az angol nyelv leírását oldotta meg, de mások egyéb nyelvekre is alkalmaztak ilyen nyelvtanokat. Az angol nyelvre kidol gozott változat számos olyan problémát meg tudott oldani, amit a hagyományos transzformációs nyelvtanok nem tudtak kielégítően kezelni. A magyar nyelvre eddig még nem készült hpsg jellegű leírás, bár néhány ta nulmány már jelzi azt, hogy a hazai kutatók előtt sem ismeretlen a jegystruktúrás megközelítési mód. Ezek közül a munkák közül érdemes megemlíteni Kálmán László és Rádai Gábor (1996) cikkét a megszakított összetevőkről, amely ezeket a jelensége ket konstrukciós nyelvtani szempontból vizsgálja, valamint a Kálmán László és Jeff Goldberg által kidolgozott Budapest Unification Grammart (bug). Ez a tanulmány a magyar nyelv leírására tesz kísérletet hpsg keretben. Persze a teljes leírás meghaladná mind a kívánt terjedelmet, mind az elvárható követelménye ket. Ezért csak néhány, a magyar nyelvre jellemző, az angoltól eltérő jelenséget veszek nagyító alá, hogy majd egy későbbi, teljesebb leírás erre alapulva jöhessen létre. Ilyen speciális nyelvi jelenségek főként a mondatszerkezet szintjén figyelhetők meg, például a szabad szórendűség és következményei, a topik és a fókusz kezelése, igevivők és segédigék, valamint az infinitívuszos mondatok. A dolgozat folyamán sokat fogok