Tanulmányunkban azt szeretnénk megvizsgálni, hogy hogyan történik ez a tárgyi egyez tetés: tárgyi egyeztetés esetén a tárgyas ige és a tárgy közötti kölcsönös viszonyként, egy-egy megfelelő jegy azonosságaként írhatjuk-e le, vagy inkább aszimmetrikus vi szonyként, ahol a tárgyas ige kívánja meg, hogy egy neki megfelelő tárgy álljon mellette, vagy fordítva, a tárgyi főnévi csoport kényszeríti ki a neki megfelelő igei alak megjele nését. Elképzelhető továbbá az is, hogy a tárgyi egyeztetés nem történik meg minden esetben, hanem csak a tárgyas ragozású ige és a neki megfelelő tárgy esetében, vagy for dítva, a tárgyas igék esetében tárgyas ragozás tekinthető alapesetnek, de bizonyos tulaj donságú tárgyak esetében ajelölt, alanyi ragozású alakjukban jelennek meg, vagyis ek kor történik egyeztetés. Kérdés továbbá, hogy a tárgyatlan igék esetében csak véletlen egybeesés-e az alanyi ragozású tárgyas igékhez való paradigmatikus hasonlóság, vagy a tárgyi egyeztetés egy speciális esetének tekinthetjük azt. A szabályszerűségek megállapításához nyilvánvalóan nem elegendő az alanyi vagy tárgyas ragozású tárgyas igéket, illetve a tárgy nélküli igéket önmagukban megvizsgálni. Tanulmányunkban elsősorban a tárgyi egyeztetés szempontjából problémás eseteket vizsgáljuk meg: azokat a tárgyatlan igéket, amelyek mellett tárgy jelenik meg, azokat a tárgyas igéket, amelyek mellett nem jelenik meg tárgy, illetve azokat a tárgyas igéket, amelyek képtelenek a tárgyi egyeztetés megjelenítésére. Ezek közé a problémás esetek közé tartoznak az infinitívuszt vonzó igék is, amelyek némelyike egyeztetődik a főnévi igenév tárgyával, mások pedig nem.