Kivonat: A tanulmány a lexikai egységek, tipikusan igék argumentumszerkezetének a leírására javasol egy új reprezentációs formát, ami nem a klasszikus kötelező vonzat–szabad bővítmény bináris oppozíciós lehetőségeket ragadja meg. Ehelyett az egyes bővítménytípusoknak a korpuszban való megjelenési gyakoriságai alapján a típusokhoz egy-egy valószínűségi értéket rendel, így az argumentumszerkezeti variánsok egy argumentumszerkezeti valószínűségi vektorral jellemezhetőek. A javasolt reprezentáció kizárólag a korpuszbeli adatok morfológiai és szintaktikai tulajdonságaira támaszkodik. Az argumentumszerkezeti variánsok argumentumszerkezeti vektorként való értelmezése új elméleti modellként a grammatikaelméletekben hozhat új eredményeket, másrészt a természetesnyelvfeldolgozásban is használható.