Kivonat: A beszédritmus egyik lehetséges megközelítése szerint a klasszikus beszédritmuscsoportok (hangsúly-időzítésű, szótag-időzítésű és a moraidőzítésű nyelvek csoportja) számszerű akusztikai paraméterek alapján elkülöníthetők. Ebben a keretben a magyar nyelv mondatfelolvasások alapján a szótag-időzítésű nyelvekéhez hasonló tulajdonságokkal rendelkezik. Feltételeztük, hogy a spontán beszédre jellemző nagyobb időtartambeli variabilitás miatt a beszédritmus-mérőszámok eltérő értékeket mutatnak a spontán beszédben és a felolvasott mondatokban. Ezen eltérés pedig eredményezheti a magyar nyelv más beszédritmuscsoportokhoz való közeledését. Eredményeink alapján a magyar nyelv a spontán beszéd alapján is a tipikusan szótag-időzítésű nyelvek közé sorolható. A spontán beszéd beszédritmusa azonban nagyobb időtartambeli variabilitást mutat, mint a felolvasásé.